Mindenszentek Napja mindenkinek mást jelent. Van aki halloweenként ünnepli, van aki halottak napján eltávozott szeretteiről emlékezik meg. A mókás ünnepléssel sincs semmi gondom, én idén mégis szeretteimről szeretnék megemlékezni. Az idei év különösen nehéz számomra, hisz januárban még egyetlen kislányom születését vártam, aki negyedik gyermekként érkezett a családba és aki 80 napot töltött velünk, rövidke életét kórházban töltve, lélegeztetőgépen. Tudtuk, hogy betegen fog érkezni, hisz rekeszsérve már a várandósság 20.hetében kiderült, mégis reméltük, hogy a mi kis harcos lányunk küzdeni fog és orvosi segítséggel győzhet a betegség ellen. Születése után derült ki, hogy a megszületése is csoda volt, főleg időzített császárral a 39.héten. Egy ritka kromoszóma rendellenességgel született, amit a születése után diagnosztizáltak és amit Edwards-szindrómának hívnak. A legtöbb baba sajnos a megszületést sem éri meg, az orvosok segítségével Ő mégis itt volt velünk két és fél hónapot, hogy szerethessük és elfogadhassuk úgy, ahogy érkezett, betegen. Hiábavalónak tűnhet a létezése, hisz miért érkezik egy gyermek egy élettel összeegyeztethetelen betegséggel?! Hiszem hogy volt célja és értelme az életének. Amellett, hogy boldoggá tett minket azzal, hogy megszületett és megismerhettük Őt, vele elfogadtuk azt, hogy egy beteg gyermeket is lehet és kell szeretni.
Jótékonysági aukció egy szülő termékeivel
02 nov 2014 Hozzászólás
itt: Kis Veréb Alapítvány Címkék:jótékonyság
Minden Anya szíve megszakad, ha azt hallja az orvosoktól hogy menthetetlen a gyermeke, emellett mégis küzd, bízik a csodában, az orvosokban és bármiben amivel segíthet gyermekének a túlélésben. Hatalmas fájdalom elveszíteni Őt, de azt gondolom hogy egy beteg gyermek nevelése sem kevésbe nagy fájdalom egy Anya számára. Minden nap megküzdeni az életéért és minden nappal egy újabb harcot vívni hogy egyáltalán legyen lehetősége gyógyíttatni, nevelni, ellátni gyermekét. Mi rengeteg segítséget kaptunk a családtól, a barátoktól, az orvosoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől is. Köztük Rékától, akit a kórházban ismertem meg. Nagyra becsülöm hogy a saját tapasztalatából hozta létre az alapítványt és dolgozik azért, hogy segítsen olyan családoknak, akiknek nem adatott meg, hogy anyagi lehetőségeikkel segítsék gyermeküket, vagy személyes tapasztalatokat megosztva támogatja Őket tanácsokkal, lelki erővel. Sokat gondolkodtam azon hogyan tudnék segíteni ebben az én egyszerű lehetőségeimhez mérten, hogy felhívjam a figyelmet az alapítvány fontosságára, hogy segítsek abban hogy elfogadják az emberek a másságot, hogy egy beteg gyermeket látva ne fordítsuk el a fejünket, hanem nézzünk egy kicsit a szemébe és lássuk a lelkét, hogy igenis emberek Ők is, csak segítségre szorulnak.
Teller Andrea
kézműves, érintett szülő
Kis Verebek 