És amikor nem tudod kimondani…

misi-elso-kep (1)

….mikor kezdett múlni a fájdalomcsillapító hatása, és a kábult tudatállapotból kezdtem magamhoz térni, a mellettem lévő éjjeliszekrényre pillantottam, amelyen Misi 1. fotója feküdt. A Cerny-sek csinálták, hogyha már a babám fizikailag nem lehet velem, és nem is láthattam belőle többet a nagylábujjánál, legalább egy kép legyen róla. Ránéztem a képre. Egy kiterült, pucér kisbéka volt rajta, és nehéz volt elhinnem, hogy ő az én fiam. Nem éreztem a közelségét, meleg kis testét, nem éreztem az illatát, nem hallhattam a szuszogását. Üres voltam, és ez elszomorított. Azt gondoltam, hogy nincs rendben velem valami, amiért nem érzem azt a túláradó szeretetet, amit ilyenkor kell érezni. (tovább…)

Reklámok

Ki kell mondani…

Ki kell mondani, vagy ki kellene mondani. Fontos lenne Mindenkinek kimondani, hogy anyává válni nem is egyszerű. Pláne úgy, hogy nincs a kezedben a rózsaszín vagy kék csomag a szülés után. Azt gondolom, nem merjük bevallani. Záporoznak Ránk az elvárások a társadalomtól, a családunktól, ismerőseinktől. Nekem nehéz volt ezzel szembe néznem. Aztán mikor végre imádott Sorstársam (Ildi), – mindig Rá hivatkozok  – kimondta helyettem is, akkor tudatosult. Vajon hova akarok kilyukadni?

(tovább…)