Szilveszterkor általában Mindenki fogadalmakat tesz, én azt gondolom, hogy képessé kell tenni a szívünket, hogy meglássuk az apró örömöket, csodákat, ebben a rohanó világban, és ne veszítsük el a hitünket. A hit a legalapvetőbb életbentartó erő. (tovább…)
Nézzük Apaszemmel…
11 dec 2012 Hozzászólás
itt: Apaság Címkék:apának lenni, gyermekgondozás, szülésélmény
Valahogy mindig elfelejtkezünk Róluk, pedig Ők ugyanúgy szereplői a történetnek, mint Mi. Csak megint falakba, társadalom által kreált gátakba ütközünk, mert egy Férfi nem lehet puhány…Bár ma már egyre több helyen találkozhatunk apáknak szóló felhívásokkal, kiadványokkal (gondolok itt pl. a nemrég megjelent Apa-füzetre), mégis elhanyagolva érezhetik magukat. Persze mondhatjuk, hogy a munka oroszlánrésze a Miénk, de lássuk be, a szoptatáson túl a férfi is meg tud csinálni már mindent, persze ha akar. És ez itt a kérdés. Akar-e? Szerintem egyre többen igen, ha a férjemből indulok ki, aki nőket megszégyenítő ügyességgel veti bele magát a gyerekek gondozásába, nevelésébe, sokszor csak pislogok, hogy na, ez nekem így nem ment volna… (tovább…)
És amikor nem tudod kimondani…
06 dec 2012 6 hozzászólás
itt: Anyaság Címkék:anyává válni, cerny, méhlepényleválás
….mikor kezdett múlni a fájdalomcsillapító hatása, és a kábult tudatállapotból kezdtem magamhoz térni, a mellettem lévő éjjeliszekrényre pillantottam, amelyen Misi 1. fotója feküdt. A Cerny-sek csinálták, hogyha már a babám fizikailag nem lehet velem, és nem is láthattam belőle többet a nagylábujjánál, legalább egy kép legyen róla. Ránéztem a képre. Egy kiterült, pucér kisbéka volt rajta, és nehéz volt elhinnem, hogy ő az én fiam. Nem éreztem a közelségét, meleg kis testét, nem éreztem az illatát, nem hallhattam a szuszogását. Üres voltam, és ez elszomorított. Azt gondoltam, hogy nincs rendben velem valami, amiért nem érzem azt a túláradó szeretetet, amit ilyenkor kell érezni. (tovább…)
Ki kell mondani…
03 dec 2012 3 hozzászólás
itt: Anyaság Címkék:anyává válni
Ki kell mondani, vagy ki kellene mondani. Fontos lenne Mindenkinek kimondani, hogy anyává válni nem is egyszerű. Pláne úgy, hogy nincs a kezedben a rózsaszín vagy kék csomag a szülés után. Azt gondolom, nem merjük bevallani. Záporoznak Ránk az elvárások a társadalomtól, a családunktól, ismerőseinktől. Nekem nehéz volt ezzel szembe néznem. Aztán mikor végre imádott Sorstársam (Ildi), – mindig Rá hivatkozok – kimondta helyettem is, akkor tudatosult. Vajon hova akarok kilyukadni?
