Mérföldkövek

1 nap és 10 éves, mi a szülei úgy érezzük, most végre kicsit fellélegezhetünk. Nagyon sokáig nem írtam. Talán nem volt helyes, de nem is mentegetőzöm. Volt feladatunk. Egyik iskolából pattantunk a másikba, kétszer is, egyik problémát igyekeztünk megoldani, a másik után. Fejlesztettünk sokat, sokféleképpen. Mindig azt gondoltam egyszer csak vége lesz. Most rájöttem, hogy sose. Mindig oxigénhiánnyal született gyermek anyukája maradok, legbelül.

8 évesnek lenni

Sokat törtem a fejemet, hogy hogyan is foglaljam össze az elmúlt éveket.

Nekünk a születésnap, nemcsak a születés ünnepe, az Élet ünnepe. Minden év március 28-a egy csoda számunkra. Nem tudok nem vissza gondolni, ennek a napnak minden nehézségére, bújára, történéseire. Biztos vagyok benne, hogy minden édesanya átéli újra, eszébe jut a nap, mikor gyermeke megszületett. Emlékezés, kicsit szomorúsággal vegyülő emlékezés a miénk, de ha a végkifejletet nézzük, azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk. 8 éves, másodikos, a 8 évesek minden örömével, gondjával, bajával.

Megnyugvás, elfogadás, avagy mindkettő

Sokáig gondolkodtam, mi legyen a bejegyzés címe, hiszen arról készülök írni, hogy mikor lélegezhetünk fel végre, mikor vagyunk a küzdelmeken túl. Hát most elsőre azt írnám soha.

Lehet ez így túl sarkos és mindenkinek, aki ebben a cipőben jár más és más véleménye van, és persze attól is függ ki, milyen mértékben érintett, milyen a gyermek visszamaradása, sérültségének mértéke. Ennek is szakaszai vannak, minden fordulópont, minden mozgásfejlődési fázis előtt megy az aggódás, csak csinálja, csak túl legyen rajta, és miután megtette, jön a fellélegzés, és újra az aggódás, izgalom. Így megy ez, míg abba nem hagyhatunk valamilyen kezelést, és személy szerint nálunk a 18 hónapos vizsgálatkor volt egy nagyobb fellélegzés.

Kérdőív, oxigénhiánnyal született gyermeket nevelő családok részére

Ez a kérdőív azért is jött létre, hogy segíthessünk azoknak a majdani babáknak és szüleiknek, akik születésük alatt szintén oxigénhiányt szenvednek el. Szeretnénk, és egyik célunk is ez, hogy a szülők sokkal több információhoz és segítséghez jussanak hozzá a jövőben.

Ha kitöltöd a kérdőívet, hozzájárulsz, hogy munkánkat hatékonyabban tudjuk elvégezni, és kapunk egy remélhetőleg értékelhető képet arról, mik a Ti igényeitek és elvárásotok Felénk és a egészségügyi szakma bizonyos területei felé.

Az anonim kérdőív kitöltéséhez, kattints erre a linkre:

www.kerdoivem.hu/kerdoiv/654091924/

 

Köszönjük a segítségedet!

 

Kis Veréb Alapítvány munkatársai

Fejlesszünk otthon?! És ha igen, hogyan?

Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést, hiszen sok  kérdés hangzik el az otthoni torna, “tréning”-ek kapcsán, hogy kell-e ez, szenvedtessük-e, avagy hagyjuk békibe azt a gyereket, had élje a maga kis életét.

Bevallom, én is bajba voltam, mivel teszek jobbat, ha folyamatosan megfeleltetem, kínozom, vagy ha hagyom, fejlődjön a maga ütemébe, végül is járunk Dévényre, neurológushoz stb.

Végre otthon!

A legtöbb család életében eljön végre a pillanat, mikor hazavihetik a gyermeküket a kórházból. Izgalmas és egyben félelmetes is lehet, hiszen újdonsült szülőként, hátunk mögött egy nehéz kezdettel, számtalan kérdés fogalmazódhat meg bennünk, hogy jól csináljuk-e, szorongás, de egyben hatalmas öröm is, hogy végre itthon lehetünk.

Itt a tavasz…

Ha tavasz, akkor megújulás, kivirulás, virágzás, új élet, új remények, szerelem, szeretni akarás, valaminek a kezdete, vagy egy ígéret. Ezek a szavak jutnak hirtelen eszembe,és még egy, születés. Nekem a Lányom születése. Eltéphetetlenül egybekapcsolódik a tavasszal. Pár hónap múlva, miután megszületett (középsúlyos oxigénhiánnyal), Testvérem mesélt egy történetet egy vendégéről, aki meghallgatván a Miénket, elérzékenyült, mert eszébe jutott saját kálváriájuk. Akkor azt gondoltam, naívan, na én biztos hamarabb feldolgozom ezt, mint hogy elpityeredjek rajta.