12 éve Vele

Rég nem írtam, nem írtam, mert felbolydult a világ körülöttünk. Mi is érezzük, szenvedjük, ennek minden szeletét, hátrányát, hatásait. A jelenben, a világjárvány kapcsán sokan traumatizálódtunk, akár régi traumák is felszínre jöhettek. A mostani bejegyzés ebbe az irányba orientálódik, mely a születéssel kezdődött.

Amióta megszületett más ember lettem… Ezen a napon mindig gondolok az összes édesanyára, aki traumás szülésélményt kapott az élettől, aki korábban lett édesanya a vártnál, gondolok azokra, akik nem tölthették babájukkal az első órákat, napokat, heteket és hónapokat, akiknek elveszett az aranyóra. Gondolok azokra az édesanyákra, akik elvesztették a babájukat, mindegy mikor, a várandósság elején vagy később. Minden édesanyára ebben a sorstársi közösségben, aki traumaként, traumás élményként élte meg élete egyik fontos, csodás pillanatát.

Ezen a napon érzem a tavaszi szelet, a napsütést, ahogy akkor megyek át a Klinika előtt az úton, arra gondolok, amikor megszületett és közben kitavaszodott. Előző nap még kabátban, meleg nadrágban mentünk be izgalommal, várakozással. Itt a tavasz és mi is új emberek lettünk. Minden mentősziréna ilyenkor belehasít a tudatomba, felborzolva gondolataimat, újra átélve azoknak a napoknak heteknek minden nehézségét, gyászát, veszteségét és az apró lépések, remények örömét, boldogságát.

Igen, most hazudtam. Nemcsak ezen a napon gondolok erre…minden egyes sejtembe beleívódott a traumatikus élmény, a születése, akkori létezése traumája, annak a látványa, amikor először megláttam, hogy miket gondoltam, és mennyire féltem. Még mindig érezni vélem a hasamon a nyomást, az érintéseket, még emlékszem a mondatokra, szavakra, a szülésznőmre ahogy sír, a tehetetlenségre, ami szülés után elfogott, az ürességre.

Ma már szakmai szemmel is tekintek erre, a trauma létjogosultságára, arra, hogy igen is legitim ennek a megtörténte. Legitim minden anyának a testi érzete, lelke gyötrelmei, érzései, gondolatai egy traumás szülés-születés, koraszülés, veszteség, gyász után. Legitim 20 év után is. Nem érdekelnek már azok a mondatok, “örülj hogy jól van”,”nem is látszik rajta semmi”,”az a lényeg ami most van”, most már jól van, nem kell aggódni”, “rosszabbul is lehetne”.

Igen, tudom, hogy a jelenben kell élni és nem kell keseregni. Sokan mentünk végig a feldolgozás, önismeret útján, sokan áldoztunk erre időt, energiát és anyagi áldozatot. Van, amikor nem akarjuk észrevenni, és szándékos vakság jelen társadalmunkban azt gondolni, akkor ez kész, pipa. A poszttraumás stressz szindróma vagy zavar, létezik, sokan átéljük, és megtanulunk együtt rezdülni vele az évek során. Bennünk él, néha elő akar törni és igen sokan sokféle terápiában dolgozták fel, és sokan sokféleképpen még nem. Mindenkinek kell egy út, egy választás merre indul el a trauma után. Van aki tagad, van aki elnyomja, van aki sokáig benne szenved és van aki segítséget kér. A trauma sejtjeinkig hatol, nemcsak a gondolatainkra van hatással, egész viselkedésünket, érzelemszabályozásunkat is befolyásolja. A test belső világa sok mindent elrejthet. Nemcsak az elszenvedőket érinti, hanem a körülötte és benne élőket, családtagokat is. A trauma által keltett zsigeri érzetek ma már éppoly fontosak mint az érzelmi érintettség. Nekem a jóga sokat segített, megtapasztalni a határaimat, megérezni az erőt magamban, hogy képes leszek felülkerekedni minden rossz érzésemen, érzetemen, testi panaszomon. Egyben tart, nekem így teljes egész, amikor úgy érzem önmagam lehetek. Tudatos jelenlétet ad, segített megbarátkozni magammal. Úgy érzem, most már megengedhetem az emlékezést, a rossz érzéseket, és tudom, hogy éppen mi történik bennem.

Peter A.Levine számomra fontos mondata álljon itt: “A trauma az élet velejárója. A traumafeldolgozás is.” Feldolgozás mely sokféle módon lehetséges. Kívánom minden édesanyának, szülőnek, gyereknek hogy találja meg hozzá az utat. Bármikor kérhet segítséget, csak az első lépés néha nehéz.

Ma telihold van, a bőség, teljesség, kiteljesedés ideje, az energiák jótékony áramlása. Luca számomra ezt jelképezi, amikor született, akkor is telihold volt, és hozta a mérhetetlen energiát, akaratot magával. Kiapadhatatlan forrása van belőle, és végtelen szeretet…

V.N.Réka

Kép: A tulajdonos engedélyével, illetéktelen használata jogi lépéseket von maga után.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

<span>%d</span> blogger ezt szereti: