1 nap és 10 éves, mi a szülei úgy érezzük, most végre kicsit fellélegezhetünk. Nagyon sokáig nem írtam. Talán nem volt helyes, de nem is mentegetőzöm. Volt feladatunk. Egyik iskolából pattantunk a másikba, kétszer is, egyik problémát igyekeztünk megoldani, a másik után. Fejlesztettünk sokat, sokféleképpen. Mindig azt gondoltam egyszer csak vége lesz. Most rájöttem, hogy sose. Mindig oxigénhiánnyal született gyermek anyukája maradok, legbelül. (tovább…)
Mérföldkövek
26 Már 2019 Hozzászólás
itt: Anyaság, Történetek Címkék:család, diszkalkulia, fejlesztés, kiskamasz, lelki támogatás, Oxigénhiány
Megnyugvás, elfogadás, avagy mindkettő
06 feb 2014 5 hozzászólás
itt: Anyaság Címkék:elfogadás, fejlesztés, tolerancia
Sokáig gondolkodtam, mi legyen a bejegyzés címe, hiszen arról készülök írni, hogy mikor lélegezhetünk fel végre, mikor vagyunk a küzdelmeken túl. Hát most elsőre azt írnám soha.
Lehet ez így túl sarkos és mindenkinek, aki ebben a cipőben jár más és más véleménye van, és persze attól is függ ki, milyen mértékben érintett, milyen a gyermek visszamaradása, sérültségének mértéke. Ennek is szakaszai vannak, minden fordulópont, minden mozgásfejlődési fázis előtt megy az aggódás, csak csinálja, csak túl legyen rajta, és miután megtette, jön a fellélegzés, és újra az aggódás, izgalom. Így megy ez, míg abba nem hagyhatunk valamilyen kezelést, és személy szerint nálunk a 18 hónapos vizsgálatkor volt egy nagyobb fellélegzés. (tovább…)
Fejlesszünk otthon?! És ha igen, hogyan?
30 máj 2013 Hozzászólás
itt: Anyaság, Baba ápolás Címkék:fejlesztés, hinta, masszírozás, tornáztatás
Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést, hiszen sok kérdés hangzik el az otthoni torna, “tréning”-ek kapcsán, hogy kell-e ez, szenvedtessük-e, avagy hagyjuk békibe azt a gyereket, had élje a maga kis életét.
Bevallom, én is bajba voltam, mivel teszek jobbat, ha folyamatosan megfeleltetem, kínozom, vagy ha hagyom, fejlődjön a maga ütemébe, végül is járunk Dévényre, neurológushoz stb.
