Megnyugvás, elfogadás, avagy mindkettő

Sokáig gondolkodtam, mi legyen a bejegyzés címe, hiszen arról készülök írni, hogy mikor lélegezhetünk fel végre, mikor vagyunk a küzdelmeken túl. Hát most elsőre azt írnám soha.

Lehet ez így túl sarkos és mindenkinek, aki ebben a cipőben jár más és más véleménye van, és persze attól is függ ki, milyen mértékben érintett, milyen a gyermek visszamaradása, sérültségének mértéke. Ennek is szakaszai vannak, minden fordulópont, minden mozgásfejlődési fázis előtt megy az aggódás, csak csinálja, csak túl legyen rajta, és miután megtette, jön a fellélegzés, és újra az aggódás, izgalom. Így megy ez, míg abba nem hagyhatunk valamilyen kezelést, és személy szerint nálunk a 18 hónapos vizsgálatkor volt egy nagyobb fellélegzés. (tovább…)

Reklámok

Fejlesszünk otthon?! És ha igen, hogyan?

Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést, hiszen sok  kérdés hangzik el az otthoni torna, “tréning”-ek kapcsán, hogy kell-e ez, szenvedtessük-e, avagy hagyjuk békibe azt a gyereket, had élje a maga kis életét.

Bevallom, én is bajba voltam, mivel teszek jobbat, ha folyamatosan megfeleltetem, kínozom, vagy ha hagyom, fejlődjön a maga ütemébe, végül is járunk Dévényre, neurológushoz stb.

(tovább…)