És amikor nem tudod kimondani…

misi-elso-kep (1)

….mikor kezdett múlni a fájdalomcsillapító hatása, és a kábult tudatállapotból kezdtem magamhoz térni, a mellettem lévő éjjeliszekrényre pillantottam, amelyen Misi 1. fotója feküdt. A Cerny-sek csinálták, hogyha már a babám fizikailag nem lehet velem, és nem is láthattam belőle többet a nagylábujjánál, legalább egy kép legyen róla. Ránéztem a képre. Egy kiterült, pucér kisbéka volt rajta, és nehéz volt elhinnem, hogy ő az én fiam. Nem éreztem a közelségét, meleg kis testét, nem éreztem az illatát, nem hallhattam a szuszogását. Üres voltam, és ez elszomorított. Azt gondoltam, hogy nincs rendben velem valami, amiért nem érzem azt a túláradó szeretetet, amit ilyenkor kell érezni. (tovább…)

Reklámok

Misi megérkezik

2011. március elsejére virradó éjszakán szörnyű álmom volt. Levált a méhlepényem álmomban, és arra ébredtem, hogy ülök az ágyban, a hasamat fogom, és rettenetesen ver a szívem. Ekkor a terhességem 33. hetében jártam.

Mivel az utolsó napom volt a szülési szabadságig, ezért reggel a szokásos módon felkeltem, elindultam a munkahelyemre, és tudtam, hogy lassan vége az őrült stressznek, és nemsokára végre pihenhetek, lazíthatok, élvezhetem a tavaszi napsütést, és felkészülhetek Misi érkezésére. Sajnos nem így történt…

(tovább…)