Ki kell mondani…

Ki kell mondani, vagy ki kellene mondani. Fontos lenne Mindenkinek kimondani, hogy anyává válni nem is egyszerű. Pláne úgy, hogy nincs a kezedben a rózsaszín vagy kék csomag a szülés után. Azt gondolom, nem merjük bevallani. Záporoznak Ránk az elvárások a társadalomtól, a családunktól, ismerőseinktől. Nekem nehéz volt ezzel szembe néznem. Aztán mikor végre imádott Sorstársam (Ildi), – mindig Rá hivatkozok  – kimondta helyettem is, akkor tudatosult. Vajon hova akarok kilyukadni?

Az ELSŐ nagy találkozásra. Addig egy pillantás volt az inkubátorban, és bevallom akkor sem voltam olyan állapotban, hogy nagyon nézegessem, meg hamar el is vitték. Másnap eljött az idő, hogy szembe nézzek Vele. Odaléptem, konstatáltam, hogy megvan mindene, lélegzik, lélegeztetik, szép kisbaba (bár a fejecskéje csúnyán el volt intézve a vákuum miatt), de nem éreztem semmit. Szörnyű ezt kimondani, Ő az én gyermekem? Mit csináljak Vele? Azon gondolkodtam, hogy meg kellene simogatni, vagy fogjam meg a lábacskáját, kezét? Emlékszem erre az érzésre, az első mozdulatra. Nehéz volt. Sutának éreztem magam. Valamit mondani is kéne, elvégre az én babám ha minden igaz, de mit? Egy bátortalan szia, halkan nehogy hallja valaki. Gondolatban talán beszéltem már hozzá, de valahogy nem jöttek a számra a szavak.

Érintés

Ott volt a Férjem is, aki már jól tudta a rendet, előtte való nap ő ment utána, és megdöbbentő ha visszagondolok, hogy csillogtak a szemei ahogy Rá nézett. Nézzem meg milyen édes…pici kezek,pici lábak. Már is apává vált? Akkor hogy van ez? Vagy az én érzékeim csalnak?

Közben sürögtek-forogtak körülöttünk, jöttek orvosok, nővérek, és egyszer csak véget ért a látogatás, és mehettünk haza.

Egész úton furdalt a lelkiismeretfurdalás. Miért nem simogattam meg többször, miért nem beszéltem hozzá többet. Meg kellett volna mondani, hogy neki is küzdeni kell, mert anélkül nem megy. Egész éjjel ezen rágódtam, hogy milyen béna vagyok. Elhatároztam, hogy ha holnap bemegyek mindent elmondok Neki.

Észrevétlenül, de elkezdődött. Elindultam az anyává válás útján. A bekapcsoló gomb a babám volt, akit megérintettem. Az anyává válás egy folyamat, függetlenül attól hogyan kezdődik, együtt a kórházban, vagy egymás nélkül. Időbelisége más. Azoknál a családoknál, ahol az a bizonyos szenzitívi időszak, szülés utáni 24-48 óra, az egymásra hangolódás időszaka nem adatik meg, ott kicsit később indul el.  Kicsit rögösebb, nehezebb ez az út, minden lépése ismeretlen, titkokkal teli, de járható, és a család együtt kell hogy végigmenjen rajta.

V.N.Réka

Reklámok

3 hozzászólás (+add yours?)

  1. kisverebek
    dec 11, 2012 @ 07:21:44

    Jó, hogy ezt leírtad, és azt gondolom az lenne a hangsúly, hogy NEM KELL (“amit a lapok szerint éreznem kellett volna”). Szerintem rengeteg szülésre felkészítő program van, de utána mi történik arról meg nem beszélünk, pedig erről is kellene.:))

    Válasz

  2. Névtelen
    dec 10, 2012 @ 15:43:38

    Nekem mindkét lányommal megadatott a 40 hét, de az elsőnél én is azt éreztem, amit te. Hiába volt ott mellettem végig, nem éreztem az elején azt a mindent elsöprő érzést, amit a lapok szerint éreznem kellett volna. Természetesen elláttam, gondoskodtam róla, simogattam, de kb 1-1,5 hét is eltelt amikor minden tudatosult, lecsillapodott és nos, azóta töretlen a szerelem… 🙂

    Válasz

  3. Katica
    dec 03, 2012 @ 22:34:36

    Az, hogy gondolatban nála jártál, beszéltél hozzá, volt olyan hatásos, mintha ott, az inkubátor mellett beszéltél volna hozzá. A kapocs, ami kialakult köztetek a méhen belüli időszak alatt, ilyenkor még nagyon intenzív, a gondolatok szintjén is kiválóan működik. Emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalásod! Ölellek! Katica

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: